*Angie*
Nekem nagyon ismerősek ezek a mi idegen megmentőink de nem ez a legnagyobb gondom. Hanem az hogy egy ruhánk sincs ezért nem maradhatunk itt mert ha ezt apáék megtudják megölnek minket az tuti. De nem tudom még azt se hogy hogy jutunk haza. Az előttem ülő srác annyira legyezi magát hogy már fáj nézni hogy szenved szegény.
- Hé, nem veszed le a kapucnid? Annyira legyezed magad hogy nézni is rossz. - mondtam.
- Hát tudod nem nagyon szeretném levenni. - mondta halk szinte suttogó hangon.
- Te tudod. - mondtam. Tovább iszogattam a kávémat és jobban körül néztem a helységben. A magyar Starbucksok nem ilyen csicsásak és jóval kisebbek. A fiú aki húgom előtt ült már megszabadult a napszemüvegétől. Gyönyörű kékes-zöld szeme áthatóan vizslatta az arcomat. Én csak tovább nézelődtem mikor az előttem ülő srác elkezdett mozgolódni. Hirtelen levette a kapucniját és a szemüvegét is.
A srác sötét haja szépen meredt az ég felé. Barna szeme áthatóan nézett rám és húgomra felváltva. Sötét bőr fekete haj nagyon ismerős csak nem tudom honnan. A másik srác látva haverja bátorságát levette a fejfedőjét. Na ekkor rájöttem kik is a mi megmentőink.
- Sziasztok. - mondta Zayn.
- Hali most hogy végre tudjuk kik vagytok asszem mi lelépünk. - mondtam és felálltam a helyemről.
- Ne menjetek. Kérlek. - állt fel Louis és rám nézett. Szeme most még jobban csillogott.
- Gyertek el velünk bulizni ma este. - mondta Zayn és ő is és húgom is felállt. Tudni kell hogy mindketten oda vagyunk a srácok zenéért és magukért a fiúkért is. Az én kedvencem Louis és húgom pedig Zayn. És pechünkre pont őket kaptuk ki.
- Én nem tudom. - mondtam bizonytalanul. Ilyen döntésekben mindig a húgom volt a döntő ember.
- Szerintem most ejtsük ezt. Egy: Nincs egy göncünk sem. Kettő: Nem tudom hogy bízzunk e bennetek. Szóval most ne. - mondta okosan húgom.
- Egyet értek. - mondtam megerősítve tesómat.
- Kérlek. - nézett ránk Zayn kiskutya szemekkel.
- Na jó. - adtam be a derekam amit Lily csak egy sóhajjal pecsételt. Igen engem nagyon gyorsan meg lehet győzni több dologban is. Ez például ilyen mivel a két kedvencünk áll előttünk. Főleg hogy Zayn olyan szépen nézz ránk. A srácok nagy mosollyal felvették az eddigi álcájukat és így mentünk ki a kávézóból. A fiúk a sarok felé kezdtek menni amit én nem értettem.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Tudod nem szándékozom gyalogolni. - mondta Louis.
- Ja oké. - mondtam és inkább csöndben mentem mögöttük. A sarokra érve megpillantottam egy fekete Rang Rovert. Az állam szinte a betont súrolta. Louis elővette a kocsi kulcsot és kinyitotta az ajtót előttünk.
- Lily, biztosak vagyunk mi abban amit csinálunk? - kérdeztem kicsit félve.
- Te mentél bele ne hibáztass kérlek. - mondta és kissé sértődötten elfordult az ablak felé. Hát jó. Végre a srácok is beszálltak a kocsiba és elindultunk hozzájuk. 30 percet kocsikáztunk mikorra odaértünk. A ház olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Hatalmas kert a ház kívülről vaj színű egyszerűen lélegzet elállító. Lily is ilyeneket gondolhatott mert ugyan úgy állt mint én. Leesett állal. Megint. A srácok mellénk sétáltak immár napszemcsi és pulcsi nélkül.
- Mehetünk? - kérdezte Louis. Én csak bólintottam és elindultam a ház felé. Louis szórakozott egy kicsit a zárral mire kinyitotta azt. A házba belépve nem döbbentem meg. Egyszerűen csak akkor kupi volt hogy csak na! Erre tényleg csak 5 fiú képes.
- Megjöttünk. - kiabált Zayn. Erre nyitódott az egyik ajtó és kilépett rajta Niall tök pucéran. Amint megpillantott minket azonnal sikítani(???) kezdett.
- Kik vagytok? - kérdezte eltakarva gyöngyszemét.
- Tényleg a neveteket még nem is tudjuk. - mondta Louis.
- Angie és Lily Hutcherson. - mondtam.
- Mi pedig.. - kezdte volna Zayn.
- Tudjuk a neveteket nyugi. - mondta húgom.
- Aj pedig imádom kimondani. - szomorodott el Zayn.
- Srácok... - jött ki Harry abból a szobából ahonnan az előbb szőke barátunk és ő is teljesen meztelen volt. - Mi a franc ezek meg kik? - kérdezte és elbújt Niall mögött.
- Angie és Lily. - mutatott be minket Zayn. Harry bólintott és megragadva Niall-t besietek a szobába. Mi Lily-vel nem bírtuk tovább elkezdtünk röhögni. A srácok csak értetlenül néztek minket. Kb. 10 perc kellett arra hogy lenyugodjunk.
- Hé szeretnék bemenni a házamba. -jött egy erőteljes mély férfi hang mögülünk bennem pedig meghűlt a vér.
- Én nem tudom. - mondtam bizonytalanul. Ilyen döntésekben mindig a húgom volt a döntő ember.
- Szerintem most ejtsük ezt. Egy: Nincs egy göncünk sem. Kettő: Nem tudom hogy bízzunk e bennetek. Szóval most ne. - mondta okosan húgom.
- Egyet értek. - mondtam megerősítve tesómat.
- Kérlek. - nézett ránk Zayn kiskutya szemekkel.
- Na jó. - adtam be a derekam amit Lily csak egy sóhajjal pecsételt. Igen engem nagyon gyorsan meg lehet győzni több dologban is. Ez például ilyen mivel a két kedvencünk áll előttünk. Főleg hogy Zayn olyan szépen nézz ránk. A srácok nagy mosollyal felvették az eddigi álcájukat és így mentünk ki a kávézóból. A fiúk a sarok felé kezdtek menni amit én nem értettem.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Tudod nem szándékozom gyalogolni. - mondta Louis.
- Ja oké. - mondtam és inkább csöndben mentem mögöttük. A sarokra érve megpillantottam egy fekete Rang Rovert. Az állam szinte a betont súrolta. Louis elővette a kocsi kulcsot és kinyitotta az ajtót előttünk.
- Lily, biztosak vagyunk mi abban amit csinálunk? - kérdeztem kicsit félve.
- Te mentél bele ne hibáztass kérlek. - mondta és kissé sértődötten elfordult az ablak felé. Hát jó. Végre a srácok is beszálltak a kocsiba és elindultunk hozzájuk. 30 percet kocsikáztunk mikorra odaértünk. A ház olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Hatalmas kert a ház kívülről vaj színű egyszerűen lélegzet elállító. Lily is ilyeneket gondolhatott mert ugyan úgy állt mint én. Leesett állal. Megint. A srácok mellénk sétáltak immár napszemcsi és pulcsi nélkül.
- Mehetünk? - kérdezte Louis. Én csak bólintottam és elindultam a ház felé. Louis szórakozott egy kicsit a zárral mire kinyitotta azt. A házba belépve nem döbbentem meg. Egyszerűen csak akkor kupi volt hogy csak na! Erre tényleg csak 5 fiú képes.
- Megjöttünk. - kiabált Zayn. Erre nyitódott az egyik ajtó és kilépett rajta Niall tök pucéran. Amint megpillantott minket azonnal sikítani(???) kezdett.
- Kik vagytok? - kérdezte eltakarva gyöngyszemét.
- Tényleg a neveteket még nem is tudjuk. - mondta Louis.
- Angie és Lily Hutcherson. - mondtam.
- Mi pedig.. - kezdte volna Zayn.
- Tudjuk a neveteket nyugi. - mondta húgom.
- Aj pedig imádom kimondani. - szomorodott el Zayn.
- Srácok... - jött ki Harry abból a szobából ahonnan az előbb szőke barátunk és ő is teljesen meztelen volt. - Mi a franc ezek meg kik? - kérdezte és elbújt Niall mögött.
- Angie és Lily. - mutatott be minket Zayn. Harry bólintott és megragadva Niall-t besietek a szobába. Mi Lily-vel nem bírtuk tovább elkezdtünk röhögni. A srácok csak értetlenül néztek minket. Kb. 10 perc kellett arra hogy lenyugodjunk.
- Hé szeretnék bemenni a házamba. -jött egy erőteljes mély férfi hang mögülünk bennem pedig meghűlt a vér.
