Baj van!   

Zene



*-*Angie*-*

-Szeretlek hidd el-mondta, közelebb hajolt és megcsókolt.Olyan érzés fogott el amit képtelenség elmondani.A lepkék a gyomromban erőteljesen verekedni kezdtek és minden porcikám beleremegett abba az egy csókba.Mérhetetlenül boldog voltam és arra vágytam, bárcsak örökké tartana ez az egy pillanat.Mire feleszméltem két döbbent szem párral találkozott a tekintetem.Louis már a kezemet fogta és kéz a kézben indultunk vissza Lily-hez és Zayn-hez.

-Na mehetünk vissza bulizni?-kérdeztem kicsit remegő hanggal.Lily és Zayn bólintottak majd mikor elindultunk volna Louis megállított.
-Valaki felénk közeledik!-suttogta halkan hogy az illető meg ne hallja.Nagyon megijedtem és húgomra pillantottam. Ő is megvolt rémülve.
-Menjetek vissza a házba nem biztonságos itt maradnotok.-mondta Zayn és kicsit meglökött minket. Megfogtam Lily kezét és gyors léptekkel vettük az irányt vissza a buliba. Kicsit aggódtam a fiúkért, főleg Louis-ért. Lilyn is láttam egy kis félelmet de úgy 5 perc elteltével mikor megláttuk a őket az ajtóban nagyon megkönnyebbültünk.
-Hála az égnek!-mondtam és megöleltem Louis-t. A titokzatos harmadik ember nem volt más mint Liam, de látszólag nem volt jó kedve. Lily és köztem kapkodta a tekintetét és erőteljesen, nemleges választ nem tűrően mondta.
-Mennünk kell, baj van.-jelentette ki zord, rideg hangon. A hideg kirázott ,meg is ijedtem nem tudtam mi történhetett. Mind beültünk Liam kocsijába és elindultunk Dani házához. Mikor odaértünk Liam gyorsan előre ment ajtót nyitott majd bementünk a házba. Nem értettem mi lehet a baj minden rendben volt de mikor beljebb léptem a nappaliba ösztönösen a szám elé kaptam a kezem. Harry fal fehér fejjel ült a fotelon egy mentőssel  és éppen 1.000 kendővel próbálták elszorítani Hazz kezéből a vérzést. Én is úgy festhettem mint Harry mert a következő pillanatban már borultam is. Nem bírom a vér látványát, nem tudtam magamon uralkodni és elájultam de szerencsémre Louis éppen elkapott. Nagyon megijedtem.
Mikor felébredtem nem volt senki a házban csak Lou meg én. Egy pillanatra megkönnyebbültem, azt hittem hogy valami rossz álom lehetett de nem az volt. Louis elmondta mi történt, hogy Harryt bevitték a kórházba ugyanis súlyos vér veszteség érte és a többiek is vele mentek. Felpattantam az ágyról és már rohantam is.
-Hova mész??-kérdezte Louis.
-Harryhez a kórházba!!! Siess! - kiabáltam és egy pillanat  alatt már a kocsiban ültünk.Mikor odaértünk láttam hogy Lily, Zayn, Liam és Dani a kórterem előtt várakoznak.
-Hol van Niall???-kérdezte Liam. Gondolom arra számított hogy velünk jön de nem így volt.Zayn-en láttam hogy kicsit megrémült ugyanis Niall és Hazz a buli közepén lelépett rosszullétre panaszkodva. Mondták hogy Dani házhoz mennek így Dani házához mentünk de Niall ott sem volt.Hirtelen Harry telója  megcsörrent és Zayn vette fel de nem szólt bele.


*-*Zayn*-*

Harry mobilját a kezembe tartottam és azért imádkoztam hogy nehogy Niallal is történjen valami ,mikor hirtelen megcsörrent Hazza telefonja és a kijelzőn Niall képe volt. Gyorsan felvettem de köszönés nélkül már Niall mondta is a magáét.
-Na végeztél már? Mehetek?? Nem fognak kicsit megijedni a többiek?? - a vér meghűlt bennem lesápadtam és válasz nélkül kinyomtam a telefont.
-Zayn mi történt?? - kérdezte Lily kicsit kétségbe esetten tőlem.
-Semmi Niall volt az mondta hogy hazamegy lefújni a bulit. - füllentettem majd gyorsan kerestem valami  kibúvót hogy megkeressem Niallt. Gondolataimat egy orvos zavarta meg aki Harry szobájából jött ki.
-Bemehetnek hozzá. - mondta majd mind elindultunk befelé. Harry ébren volt de nem festett túl jól.
-Bocs hogy rátok ijesztettem. - mondta enyhe mosollyal az arcán de én nagyon dühös voltam rá.
-Semmi. De nekem most el kell mennem mert otthon hagytam pár cuccot. - mondtam és már vettem is az irányt Dani házához. Niall épp ment be de én rá dudáltam és látszólag nagyon megijedt mert elesett.
-Niall!!-kiabáltam neki-Szállj be a kocsiba MOST!!!
-Mivan haver miért vagy ilyen durci???-mosolyogva kérdezte Niall de annyira ideges voltam hogy nem akartam neki normális választ adni.-Tudnod kéne..
Az út csöndben telt Niall nem szólt sem kérdezett én meg a gondolkodtam.Mikor a korház elé értünk Niall elkezdett tiltakozni hogy ő be nem jön és hogy miért jöttünk ide.Én meg se hallgattam csak rácsaptam az ajtót és elindultam befele.Gondolom nem akart egyedül maradni ezért követte a példámat.
*-*Angie*-*

Csöndben ültünk a váróban és vártunk.Hirtelen Zayn bukkant fel de már Niall is vele volt.Odajöttek hozzánk és kérdezősködni kezdtek.
-Mi történt ,hogy - hogy itt vagytok hiszen beengedett a doki.
-Harry rosszul lett és kiküldtek minket. Nagyon sok vért vesztett. - mondta Lily és éreztem hogy a sírógörcs kerülget.
-Miért mi történt??- kérdezgette folyamatosan Niall de senkinek nem volt ereje válaszolni nekem se mert már gördültek le az arcomon a könnycseppek és éreztem hogy ha én most megszólalok akkor elbőgöm magam.
-Miért kérded hiszen elterveztétek.. - jelentette ki Zayn és láttam Niall-en hogy semmit nem ért de én sem értettem. Zayn elmondta hogy ő vette fel Hazz telefonját. Ránéztem a többiekre és láttam hogy ők sem értik mi történik. Csak figyelték és hallgatták a civakodást ahogy én is.
-Mi a franc van Harryvel , és miért vagyunk itt?? - üvöltött Niall de annyira hogy az egyik orvos rá is szólt hogy ha kiabál akkor kiviszi.
-Azért mert ti kitaláltátok hogy most Harry vágja el a kezét mert olyan vicces. Marhára nem vicces érted???Meg is halhatott volna!!! - kiabált Zayn és az orvos már a karját fogta de mondta hogy minden oké. Én rettenetesen megrémültem és odabújtam Lily-hez aki szintén nagyon megijedt hisz soha  nem látta még ennyire kifordulni magából Zayn-t ha alig ismerjük is őt. Érthetetlen volt számomra hogy hogy érti Zayn hogy Niall és Harry "kitalálták" ezt. Mi értelme ennek?Niall teljesen kiakadt.
-Nem tudtam hogy elvágta a kezét!!!
-Akkor mi volt az a telefon?? - kérdezte Zayn már kicsit halkabban de ugyan azzal a modorral.
-Vacsorát szerveztünk nektek.. Harry főzött én pedig elmentem egy kis dekorációért.... - motyogta Niall. Láttam rajta hogy ő is kicsit megijedt. A tekintetem Liam-re és Dani-re tévedt és Liam épp mondani készült valamit de beléfolytotta a szót Zayn ugyanis ő már meg sem szólalt, hanem sarkon fordult és elindult kifelé. Lily felpattant és utána sietett én meg még mindig értetlenül ültem ott és Niall-t bámultam aki ledermedt a történtek hatására.
-Tényleg vacsorát akartatok csinálni nekünk?? - kérdeztem mire a választ egy bólintással letudta Niall. Arcomat a tenyerembe temettem és éreztem hogy jön a sírás. A mellettem ülő Louis elkezdte simogatni a hátam ezzel próbált nyugtatni. Magamat emésztettem a történtek miatt annyira az volt bennem hogy én tehetek az egészről és Louis ezt látta rajtam.
-Nem a te hibád. Véletlen volt.
-Dehogynem ahol én ott vagyok ott baj történik!! Emlékezz csak, majdnem elüttettem magunkat, eltűntek a cuccaink és még ez is. - mondtam sírva alig érthetően de Lou megértette.
-Nem igaz ezek nem miattad történtek. Ezek mind véletlenek történik ilyen. - mondta és ami azt illeti ezzel kicsit megnyugtatott.
*-*Lily*-*
Zayn után siettem és miközben mentem zokogtam. Nagyon féltettem Harryt és kiakartam deríteni hogy mi történt. Utolértem Zayn-t és megállítottam,bicepszénél fogva megragadtam, magam felé fordítottam és melyen a szemébe néztem.
-Mi volt ez az egész?? - kérdeztem halk, annyira nyugodt hangon amennyire csak tudtam.
-Semmi. - kapta el a tekintetét és a földet kezdte pásztázni. - Félreértés volt. - nézett ismét rám. Így állhattunk körülbelül fél percig majd megöleltem és elindultunk. Visszamentünk a többiekhez ,Zayn bocsánatot kért Niall-tól amiért megvádolta és hogy ezt feltételezte róla/róluk. Niall természetesen nem haragudott és Angie-n is a nyugodtság jelét láttam.Mindannyian leültünk és mindenki félt bár nyugodtan várt, de Harry még mindig nem volt rendben.

A buli!

Zene!

*Lily*

- Hé szeretnék bemenni a házamba! - jött egy erőteljes férfihang a hátunk mögül. Mikor meghallottam azonnal megfordultam a tengelyem körül és aki mögöttünk állt az nem volt más mint Liam. 

- Sziasztok. Srácok kik a vendégeink? - kérdezte és végig nézett rajtunk. 

- Ők itt Angie és Lily. - mutatott rám Zayn aztán Angie-ra. 

- Nem rosszul mutattad be őket. - kezdett vitatkozni Louis. Mondjuk igaza volt mert tényleg fordítva lettünk bemutatva. Ezen sem csodálkozom hisz nagyon hasonlítunk csak Angie magasabb és kicsit idősebb. Ja és barna szeme van nekem meg kékes. Nem tudom mióta ment a vita de hirtelen Liam hangja szakította félbe a két jó madarat. 

- Fiúk!! Szerintem a lányok maguk is betudnak mutatkozni. - nézett ismét ránk Liam. Gyorsan bemutatkoztunk Liam-nak persze eközben Louis olyan tekintettel nézett Zayn-re hogy: "Na látod n meg mondtam". Elmondtuk Liam-nek hogy mi is történt. Ő eközben csak figyelt és néha bólintott. 

- Én lehet tudok rajtatok segíteni. - kezdett filózni Liam. Körbe néztem a többieken és meg akadt a szemem Angie-n és Louis-n. Nagyon elvoltak merülve a másik szemében. 

- Nos, az én barátnőm, gondolom tudjátok, Danielle. Ahogy nézem nagyjából bár nem értek hozzá egy méret vagytok. - nézett Liam rám aztán nővéremre. 

- Liam pontosan mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem kicsit bátrabban. 

- Arra hogy Dani kölcsön adhat pár ruhát nektek. - mondta végre ki az ötletét. Én azonnal Angie-ra kaptam a tekintetem aki ugyanúgy hezitált mint én. 

- Rendben legyen. - mondtam végül én ki a döntésemet. Angie csak bólintott tudja ha eldöntöm akkor az úgy lesz. 

- Akkor menjünk. - intett Liam az ajtó felé. Kimentünk és az ajtó előtt bevártuk Liam-et. Liam odament egy fekete Range Roverhez. Az állam leesett. Tudtam hogy jó kocsijaik vannak de hogy ennyire azt nem tudtam. 

Beszálltunk az autóba és elindultunk Danielle-hez. 

- Na és lányok min nevetettek ennyire mikor bejöttem? - kérdezte Liam beszélgetést kezdeményezve. 

- Hát mikor beléptünk Harry és Niall kicsit érdekesen mutatkoztak be. - mondta nővérem és megint nevetni kezdett. Erre Liam is elmosolyodott. Nem sokkal később leparkoltunk egy nagyon csinos kis ház előtt. 

- Itt is vagyunk. - mondta Liam és leállította a motort. Kiszálltunk és az ajtóhoz sétáltunk. Liam csengetett és az ajtó nem sokára nyílt is. Mikor Danielle meglátta Liam-et azonnal elmosolyodott majd észre vett minket és érdekes pillantott barátjára. 

- Szia Kicsim. Ők itt Angie és Lily. - mutatott be minket Liam. 

- Sziasztok. Édes mi járatban erre? - nézett barátjára. Liam gyorsan elmagyarázta Dani-nek aki megértően nézett ránk. 

- Akkor segítesz nekik? - kérdezte Liam.

- Persze. Gyertek csajok. - intett befelé Danielle ugyanis ezalatt kint álltunk. Bementünk a házba ami belülről is nagyon szép volt. Danielle az emelet felé ment. Mi is utána mentünk. Felértünk az emeletre ahol bementünk az első szobába. Gondolom Dani szobája ugyan is lilás színben pompázott. A szoba közepén egy francia ágy állt mellette két oldalt éjjeliszekrények azokon képek amint Danielle Liam-mel vagy pár lánnyal pózolt. 

- Gyertek itt a gardrób. - intett Danielle mi pedig követtük. Ahogy beértünk a gardróbba nekem azonnal leesett az állam. Ennyi ruhát életemben nem láttam. Angie mögöttem mint akit pofán csaptak úgy állt. Danielle hátra pillantott és meglátta a döbbent arcunkat. 

- Lányok ezek csak ruhák nem dögös pasik. Na gyertek már. - mondta és beljebb ráncigált minket. - Mivel Liam mondta hogy buli lesz ezért gondolom kelleni fog egy buli ruha és holnapra egy hétköznapi is. - mondta Dani mi pedig egyszerre bólintottunk. Körbe néztem a szebbnél-szebb ruhákon. Egyen nagyon megakadt a szemem és le is akasztottam a többi közül. 

- Jó választás Lily. - mondta Angie és ö is körbe nézett. Míg ő party ruhát keresett addig én megmutattam Danielle-nek hogy hogy áll rajtam. 

- Csodásan nézel ki. - mondta. Hirtelen egy kis sikolyt hallottunk magunk mögül. Angie állt tátott szájjal az egyik ruhával a kezében.

- Ez csoda szép. - mondta. 

- Gyerünk próbáld fel. - bíztatta Danielle. Angie el is tűnt egy kis időre. - Keressünk neked addig cipőt is. - mondta nekem. 

- Oké. - mondtam én is. Elkezdtünk cipőt keresni. Hirtelen a kezembe akadt a legszebb lábbeli a világon. 

- Azta szerintem ez lesz! - mondtam mosolyogva. Dani bólintott. Végre Angie kijött a szobából vissza a gardróbba. 

- Gyönyörű vagy! - mondtam és csak bámultam a tesómat. Ő pirosodva mosolygott vissza rám. Dani is mosolygott és csak nézett minket. 

- Mondták már mennyire hasonlítotok? - kérdezte. 

- Volt már rá példa. - mondtam. Angie mosolyogva bólintott. 

- Nos akkor már csak Angie neked kell cipő utána pedig jön a sminkelés. Szólk Liam-nek hogy menjen haza majd én visszaviszlek titeket. - mondta Danielle és eltűnt. Nem sokára visszajött és együtt választottunk tesómnak cipőt. Végül ennél raktuk le a voksunkat mind a hárman. 

- Na már csak a smink van hátra! - örvendezett Dani. Visszamentünk a szobába és most Angie volt az első akit Danielle kezelésbe vett. Danielle szépen dolgozott lassan és megfontoltan. Láttam az arcán hogy élvezi. Míg Angie-t csinálta addig én leültem az ágyra vigyázva a ruhámra. A gondolataim egy bizonyos emberhez kalandoztak. Azok a szemek, Csoki barna pillantása azonnal levett a lábamról. Ehhez képest zayn engem észre se vett amióta megismertük egymást. Na igen ez az én egyetlen rossz szokásom. Nem bízom magamban és abban hogy engem egy fiú is észre vegyen. Még a suliban sem volt barátom. Na jó volt egy akivel két hónapig együtt voltam de ő utána rendesen ejtett is. És most itt van Zayn. Magas álompasi jó hanggal. Kelle ennél több? Nekem nem nagyon. Nagyon elkalandoztak a gondolataim mivel arra lettem figyelmes hogy Angie és Dani nagyon közel vannak az arcomhoz. Angie gyönyörűen ki lett sminkelve. 

- Lily minden rendben? - kérdezte Danielle. 

- Persze minden oké. Akkor én jövök? - néztem rájuk. Angie bólintott én pedig leültem oda ahol eddgi ő ült. Az én szemem is elég hamar elkészült. Nekem nagyon megtetszett amit Dani művelt a szemmel. 

- Na hogy tetszik? - nézett rám a tükörből. 

- Imádom köszönöm. - mondtam és felpattanva megöleltem. Danielle elengedett engem és Angie pedig mellém sétált. 

- Olyan szépek vagytok. - mondta Danielle mosolyogva. Én csak vigyorogtam mint a tejbe tök. 

- Köszike, de most te jössz! - mondat Angie és visszamentünk a gardróbba. Gyorsan feltúrtuk a ruháit és meg is találtuk a tökéleteset. Míg én kivasaltam a haját Angie kisminkelte őt. És nem sokára ő is kész lett. 

- Jó lett. Köszönöm. - dicsért meg minket Danielle. Hárman beálltunk az egész alakos tükör elé és megcsodáltuk a művünket. 

- Én azt mondom jól nézünk ki. - mondta Angie mosolyogva. 

- Szerintem is. Mennyi az idő? - kérdeztem. Danielle ránézett a digitális órára. 

- Este 8. Szerintem ideje menni. - mondta. Bólintottunk és elindultunk lefelé. Leértünk a nappaliba és még ott is csekkoltuk magunkat. Danielle felkapta a kulcsokat az asztalról és már mentünk is ki. Beültünk Dani kocsijába és már ott sem voltunk. Már nagyon izgatott voltam hogy mit fognak hozzánk szólni a fiúk. Hamar odaértünk a házhoz. Danielle leparkolt a ház előtt és már ki is szálltunk. Nagy levegőt vettem és elindultam a csajok után. Kinyitottuk az ajtót és bementünk a házba. Nagyon szépen fel volt díszítve a srácok nagyon kitettek magukért. Körbe néztem. Először csak Harry-t Niall-t és Liam-et láttam. Kicsit szomorú voltam hogy Zayn nincs itt. Na majd előkerül. Harry és Niall jöttek közelebb hozzánk. Liam pedig Danielle-t hívta félre. 

- Azt hiszem illik rendesen bemutatkoznunk. - mondta Harry. - Harry vagyok.

- Én meg Niall. - mondta a szöszi azzal a cuki ír akcentusával. Mosolyogva bemutatkoztunk nekik. Niall megkérdezte nincs-e kedvem táncolni. Én azonnal igent mondtam mert miért ne alapon. 

*Angie*

Lily-t felkérte Niall táncolni így én kerestem valami ihatót. Bementem a konyhába ahol velem szembe Zayn nekem háttal Louis állt. Zayn éppen ivott és mikor meglátott kiköpte a piát egyenesen Lou arcába. Ezen nevetnem kellett. 

- Azta, ez igen. - mondta Zayn én pedig nem értettem mi az így magam mögé néztem. Nem volt mögöttem senki és semmi. 

- Sziasztok. - köszöntem. Erre Louis megfordult és azt hiszem hallottam ahogy az álla koppan a padlón. - Mi az? Miért néztek rám mint akik valamit látott? - kérdetem mert nem értettem mi a bajuk. 

- Téged láttunk. Istenien nézel ki. - bókolt Zayn én pedig azonnal elpirultam. Louis nem szólt semmit. Kicsit csalódtam de hát nem jöhet minden össze. 

- Nem láttad Lily-t? - kérdezte Zayn. 

- De asszem az előbb Niall-al táncolt. De már vége a zenének. Keresd meg. - mondtam.

Zayn kiment a konyhából. Louis-val kettesben maradtunk. Kicsit furán éreztem magam fura volt hogy Louis nem szól hozzám pedig olyan jól ment az elején. Kerestem valami innivalót. Találtam egy üveg citromos sört. Felültem a konyha pultra és iszogatni kezdtem. Louis csak nézett de nem reagált semmit.

- Louis minden oké? - kérdeztem mire egy kicsit megugrott. 

- Persze. nagyon csinos vagy. - mondat mint aki le van maradva. Kicsit fura volt mert már vagy fél órája itt vagyok vele együtt a konyhába de semmi. Erre most reagál. 

- Van kedved táncolni? - kérdezte bátortalanul. Bólintottam és leugrottam a pultról. Louis a karját nyújtotta én pedig belekaroltam. Kimentünk a nappaliba és beálltunk a táncolok közé. Pont egy lassú szám jött. Kicsit elpirultam mivel Louis a derekamra rakta a kezét így én a nyakára raktam az enyémet. A fejemet a mellkasára raktam. Körül néztem a táncolok között és láttam hogy Lily és Zayn ugyan ebben a pózban vannak. 

- Louis mondanom kell valamit. - mondtam és kicsit eltávolodtam tőle. - Louis azt hiszem kedvellek. - mondtam. Louis nagyot nézett de nem reagált semmit. Ez nagyon szíven ütött és a könnyeim azonnal elárasztották a szemeim. Azonnal elengedtem a derekát és kirohantam a házból. Nem tudom mi ütött belém hogy elmondtam neki. Kifutottam a ház elé és leültem a padkára. Gondolataim még mindig a saját szavaimon kattogott. 

- Angie jól vagy? - hallotta, húgom hangját mögülem. Megfordultam és Lily nézett rám nagy ijedt szemekkel. - Mi történt? - kérdezte. 

- Louis-nak bevallottam hogy kedvelem és nem szólt semmit. - mondtam és megint sírni kezdtem. Lily leült mellém és vigasztalni kezdett. Hirtelen nyílt az ajtó és két embert láttam kijönni. Felismertem Zayn és Louis alakját. Azonnal felpattantam és rohanni kezdtem. Hallottam ahogy Louis utánam kiabál: " Angie kérlek állj meg! Szeretlek!!" Nem álltam meg. Elfutottam a közeli parkig és megálltam a szökőkútnál. Csak egy szó visszhangzott a fejemben: Szeretlek! Nem tudom miért nem álltam meg. Csak hallgattam a víz csobogását. Hirtelen két kar ölelte át a derekam. Megfordultam az ölelésében és Louis kék szemével találtam magam szemben. 

- Szeretlek hidd el. - mondta és közelebb hajolt és... 

Ismerős idegenek!

Rock me!

*Angie*

Nekem nagyon ismerősek ezek a mi idegen megmentőink de nem ez a legnagyobb gondom. Hanem az hogy egy ruhánk sincs ezért nem maradhatunk itt mert ha ezt apáék megtudják megölnek minket az tuti. De nem tudom még azt se hogy hogy jutunk haza. Az előttem ülő srác annyira legyezi magát hogy már fáj nézni hogy szenved szegény. 

- Hé, nem veszed le a kapucnid? Annyira legyezed magad hogy nézni is rossz. - mondtam.

- Hát tudod nem nagyon szeretném levenni. - mondta halk szinte suttogó hangon. 

- Te tudod. - mondtam. Tovább iszogattam a kávémat és jobban körül néztem a helységben. A magyar Starbucksok nem ilyen csicsásak és jóval kisebbek. A fiú aki húgom előtt ült már megszabadult a napszemüvegétől. Gyönyörű kékes-zöld szeme áthatóan vizslatta az arcomat. Én csak tovább nézelődtem mikor az előttem ülő srác elkezdett mozgolódni. Hirtelen levette a kapucniját és a szemüvegét is. 

A srác sötét haja szépen meredt az ég felé. Barna szeme áthatóan nézett rám és húgomra felváltva. Sötét bőr fekete haj nagyon ismerős csak nem tudom honnan. A másik srác látva haverja bátorságát levette a fejfedőjét. Na ekkor rájöttem kik is a mi megmentőink. 

- Sziasztok. - mondta Zayn. 

- Hali most hogy végre tudjuk kik vagytok asszem mi lelépünk. - mondtam és felálltam a helyemről. 

- Ne menjetek. Kérlek. - állt fel Louis és rám nézett. Szeme most még jobban csillogott. 

- Gyertek el velünk bulizni ma este. - mondta Zayn és ő is és húgom is felállt. Tudni kell hogy mindketten oda vagyunk a srácok zenéért és magukért a fiúkért is. Az én kedvencem Louis és húgom pedig Zayn. És pechünkre pont őket kaptuk ki.
- Én nem tudom. - mondtam bizonytalanul. Ilyen döntésekben mindig a húgom volt a döntő ember.
- Szerintem most ejtsük ezt. Egy: Nincs egy göncünk sem. Kettő: Nem tudom hogy bízzunk e bennetek. Szóval most ne. - mondta okosan húgom.
- Egyet értek. - mondtam megerősítve tesómat.
- Kérlek. - nézett ránk Zayn kiskutya szemekkel.
- Na jó. - adtam be a derekam amit Lily csak egy sóhajjal pecsételt. Igen engem nagyon gyorsan meg lehet győzni több dologban is. Ez például ilyen mivel a két kedvencünk áll előttünk. Főleg hogy Zayn olyan szépen nézz ránk. A srácok nagy mosollyal felvették az eddigi álcájukat és így mentünk ki a kávézóból. A fiúk a sarok felé kezdtek menni amit én nem értettem.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Tudod nem szándékozom gyalogolni. - mondta Louis.
- Ja oké. - mondtam és inkább csöndben mentem mögöttük. A sarokra érve megpillantottam egy fekete Rang Rovert. Az állam szinte a betont súrolta. Louis elővette a kocsi kulcsot és kinyitotta az ajtót előttünk.
- Lily, biztosak vagyunk mi abban amit csinálunk? - kérdeztem kicsit félve.
- Te mentél bele ne hibáztass kérlek. - mondta és kissé sértődötten elfordult az ablak felé. Hát jó. Végre a srácok is beszálltak a kocsiba és elindultunk hozzájuk. 30 percet kocsikáztunk mikorra odaértünk. A ház olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Hatalmas kert a ház kívülről vaj színű egyszerűen lélegzet elállító. Lily is ilyeneket gondolhatott mert ugyan úgy állt mint én. Leesett állal. Megint. A srácok mellénk sétáltak immár napszemcsi és pulcsi nélkül.
- Mehetünk? - kérdezte Louis. Én csak bólintottam és elindultam a ház felé. Louis szórakozott egy kicsit a zárral mire kinyitotta azt. A házba belépve nem döbbentem meg. Egyszerűen csak akkor kupi volt hogy csak na! Erre tényleg csak 5 fiú képes.
- Megjöttünk. - kiabált Zayn. Erre nyitódott az egyik ajtó és kilépett rajta Niall tök pucéran. Amint megpillantott minket azonnal sikítani(???) kezdett.
- Kik vagytok? - kérdezte eltakarva gyöngyszemét.
- Tényleg a neveteket még nem is tudjuk. - mondta Louis.
- Angie és Lily Hutcherson. - mondtam.
- Mi pedig.. - kezdte volna Zayn.
- Tudjuk a neveteket nyugi. - mondta húgom.
- Aj pedig imádom kimondani. - szomorodott el Zayn.
- Srácok... - jött ki Harry abból a szobából ahonnan az előbb szőke barátunk és ő is teljesen meztelen volt. - Mi a franc ezek meg kik? - kérdezte és elbújt Niall mögött.
- Angie és Lily. - mutatott be minket Zayn. Harry bólintott és megragadva Niall-t besietek a szobába. Mi Lily-vel nem bírtuk tovább elkezdtünk röhögni. A srácok csak értetlenül néztek minket. Kb. 10 perc kellett arra hogy lenyugodjunk.
- Hé szeretnék bemenni a házamba.  -jött egy erőteljes mély férfi hang mögülünk bennem pedig meghűlt a vér. 

Irány London!

Zene

*-*Angie*-*

Ma reggel  nagyon boldogan és fáradtan keltem. Boldogságom oka az volt hogy ma utazok Londonba a húgommal, Lily-vel, ma végre valóra válthatjuk az egyik álmunkat. Ő is és én is nagyon boldogok voltunk. Korán keltünk mindketten hogy időben odaérjünk a reptérre. Anya és apa nehezen engedtek el minket hisz már bátyjánk is elköltözött. Attól félnek hogy mi is végleg kiköltözünk. 1 hét. 1 hét távol tőlük, ilyen még soha életünkben nem volt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és a szekrényemhez botorkáltam. Kinyitva azt, szembesültem a ténnyel mi szerint minden normális ruhámat elpakoltam. Kicsit kutakodtam hátha találok valami normális göncöt. A szekrényem alján megtaláltam azt a ruhát amit aputól kaptam 18. szülinapomra. 

A ruhám: 

Egy baba kék miniruha egy barna magassarkúval és a cipőhöz illő táskával meg a kiegészítőket vettem fel amit anyutól kaptam. Kisminkeltem magam és a fürdőben kivasaltam a hajam. Kimentem a szobámból és átmentem húgomhoz aki ugyanabban a dilemmában szenvedett mint amibe én az előbb. 

- Jó reggelt, húgi. - mentem oda mellé és puszit nyomtam az arcára. 

- Reggelt. Nem tudom mit vegyek fel. Te viszont nagyon jól nézel ki. Jók a lábaid. - mondta viccelődve. 

- Hát ezt kábé 2 éve kaptam aputól. Na segítek neked keresni valamit. - mondtam és szinte bemásztam a szekrényébe. Hosszas kutakodás után ezt a szerelést találtam neki.:

Történetesen tudni kell húgomról hogy imádja Bob Marley zenéjét. Gyorsan felkapta magára a ruhákat és feltette egy szolíd sminket. Haját hullámosan hagyta vállára omlani.

- Csini vagy húgi. - kacsintottam. Visszaszaladtam a szobámba és immáron a bőröndömmel mentem le. 

Majd nem sokára elindultunk a reptérre.

*londoni reptéren*

*-*Lily*-*

Leszálltunk a repülőről és és elindultunk hogy megkeressük a csomagjainkat.Mikor odaértünk a csomagszállító szalaghoz, azt hittem szívinkfartust kapok.A csomagjaink sehol se voltak.Fél óra várakozás után sem bukkantunk rájuk.Odasétáltunk a recepciós pulthoz ,ahol egy szimpatikus szőke nő ült.

-Segíthetek?-kérdezte kedves mosollyal arcán.

-Igen!Eltűntek a csomagjaink és már fél órája nem találjuk őket.-mondta Angie, kissé felháborodva.

-Sajnálom, de ebben az ügyben nem tudok segíteni.-mondta ,és újra monitorjára tévedt szeme.

Angie szemeivel is megtudta volna ölni a nőt ,annyira ideges volt. Nem nagyon tudtunk ezután mit kezdeni így hát kimentünk a reptér elé ahol átakartunk menni a túl oldalra mikor égtelen dudálás csapta meg a fülünket. A busz tőlünk fél méterre volt és már azt hittem meghalunk mikor valakik visszahúztak a járdára. Két magas alak tornyosult felénk. Az arcukat nem láttuk mert mindkettőjük fején kapucni és szemükön napszemüveg virított. 

- Jesszus isten. - mondta Angie mikor magához tért. 

- Azt hittem meg fogunk halni. Nagyon köszönjünk hogy visszarántottak minket. - emeltem a tekintetem az előttem álló emberre. 

- Nem tesz semmit. - mondta titokzatos mély hangján. Angie hirtelen földre rogyott és elkezdett sírni. Motyogott valamit de nem értettem mit. A másik alak leguggolt mellé, és megszólalt. 

- Gyertek meghívunk titeket egy kávéra és közbe elmesélhetnétek mi történt. - mondta a titokzatos krapek. Nővérem letörölte könnyeit és feltápászkodott a földről. 

*A kávézóban*

Leültünk egy eldugott asztalhoz ,ami az üzlet leghátsó részében volt.Rendeltünk magunknak egy-egy habos chappuchino-t:

Angie-é

Enyém

Miután kihozták a rendelésünket, a srácok is rendeltek maguknak egy-egy kávét.

Angie előtt ülő fiúé

Lily előtt ülő fiúé

A srácok csöndesen elkezdték szürcsölgetni italaikat.

- Meséljetek magatokról, hogy kerültetek Londonba? - kérdezte nővérem előtt ülő srác. 

- Nagy álmunk volt hogy eljussunk ide és végre sikerült ezt kivitelezni. Nem csak a várost szerettük volna látni hanem a kedvenc bandánkat a One Direction-t. De mivel elhagytuk a bőröndjeinket így muszáj lesz holnap haza mennünk és addig se tudjuk hol fogjuk tölteni az éjszakát. - fejezte be nővérem a monológját.

A két srác hirtelen összenézett és valamiért bólintottak. Én nem értettem és tesóm arcáról is sütött a döbbenet. 

- Hát csajok asszem meg kell tudjatok valamit. - mondta az előttem üllő és letolta fejéről a kapucnit.

Sziasztok új blogot kezdtünk, barátnőmmel. Remélem tetszeni fog a történet és olvasni fogjátok. A trailer videóra és a fejlécre nem sokára számítsatok is!!!

Puszi: Lily és Angie

Kezdet+Prológus!

Szereplők:

Angie

Lily

One Direction

Adam (Lily és Angie apja)

Emma ( Lily és Angie anyja)

Prológus

A történet két lányról szól akiknek minden álmuk Londonba költözni. Végre teljesül álmuk. Kiutaznak Londonba és két ismeretlenbe botlanak akik megmentik a lányok életét. Izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokba keverednek. A történet során sok érzelem kerül a felszínre: szerelem, szomorúság, csalódás, fájdalom. Ha kíváncsi vagy a lányok londoni életére akkor olvasd a történetünket.