Irány London!
*-*Angie*-*
Ma reggel nagyon boldogan és fáradtan keltem. Boldogságom oka az volt hogy ma utazok Londonba a húgommal, Lily-vel, ma végre valóra válthatjuk az egyik álmunkat. Ő is és én is nagyon boldogok voltunk. Korán keltünk mindketten hogy időben odaérjünk a reptérre. Anya és apa nehezen engedtek el minket hisz már bátyjánk is elköltözött. Attól félnek hogy mi is végleg kiköltözünk. 1 hét. 1 hét távol tőlük, ilyen még soha életünkben nem volt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és a szekrényemhez botorkáltam. Kinyitva azt, szembesültem a ténnyel mi szerint minden normális ruhámat elpakoltam. Kicsit kutakodtam hátha találok valami normális göncöt. A szekrényem alján megtaláltam azt a ruhát amit aputól kaptam 18. szülinapomra.
A ruhám:
Egy baba kék miniruha egy barna magassarkúval és a cipőhöz illő táskával meg a kiegészítőket vettem fel amit anyutól kaptam. Kisminkeltem magam és a fürdőben kivasaltam a hajam. Kimentem a szobámból és átmentem húgomhoz aki ugyanabban a dilemmában szenvedett mint amibe én az előbb.
- Jó reggelt, húgi. - mentem oda mellé és puszit nyomtam az arcára.
- Reggelt. Nem tudom mit vegyek fel. Te viszont nagyon jól nézel ki. Jók a lábaid. - mondta viccelődve.
- Hát ezt kábé 2 éve kaptam aputól. Na segítek neked keresni valamit. - mondtam és szinte bemásztam a szekrényébe. Hosszas kutakodás után ezt a szerelést találtam neki.:
Történetesen tudni kell húgomról hogy imádja Bob Marley zenéjét. Gyorsan felkapta magára a ruhákat és feltette egy szolíd sminket. Haját hullámosan hagyta vállára omlani.
- Csini vagy húgi. - kacsintottam. Visszaszaladtam a szobámba és immáron a bőröndömmel mentem le.
Majd nem sokára elindultunk a reptérre.
*londoni reptéren*
*-*Lily*-*
Leszálltunk a repülőről és és elindultunk hogy megkeressük a csomagjainkat.Mikor odaértünk a csomagszállító szalaghoz, azt hittem szívinkfartust kapok.A csomagjaink sehol se voltak.Fél óra várakozás után sem bukkantunk rájuk.Odasétáltunk a recepciós pulthoz ,ahol egy szimpatikus szőke nő ült.
-Segíthetek?-kérdezte kedves mosollyal arcán.
-Igen!Eltűntek a csomagjaink és már fél órája nem találjuk őket.-mondta Angie, kissé felháborodva.
-Sajnálom, de ebben az ügyben nem tudok segíteni.-mondta ,és újra monitorjára tévedt szeme.
Angie szemeivel is megtudta volna ölni a nőt ,annyira ideges volt. Nem nagyon tudtunk ezután mit kezdeni így hát kimentünk a reptér elé ahol átakartunk menni a túl oldalra mikor égtelen dudálás csapta meg a fülünket. A busz tőlünk fél méterre volt és már azt hittem meghalunk mikor valakik visszahúztak a járdára. Két magas alak tornyosult felénk. Az arcukat nem láttuk mert mindkettőjük fején kapucni és szemükön napszemüveg virított.
- Jesszus isten. - mondta Angie mikor magához tért.
- Azt hittem meg fogunk halni. Nagyon köszönjünk hogy visszarántottak minket. - emeltem a tekintetem az előttem álló emberre.
- Nem tesz semmit. - mondta titokzatos mély hangján. Angie hirtelen földre rogyott és elkezdett sírni. Motyogott valamit de nem értettem mit. A másik alak leguggolt mellé, és megszólalt.
- Gyertek meghívunk titeket egy kávéra és közbe elmesélhetnétek mi történt. - mondta a titokzatos krapek. Nővérem letörölte könnyeit és feltápászkodott a földről.
*A kávézóban*
Leültünk egy eldugott asztalhoz ,ami az üzlet leghátsó részében volt.Rendeltünk magunknak egy-egy habos chappuchino-t:
Angie-é
Enyém
Miután kihozták a rendelésünket, a srácok is rendeltek maguknak egy-egy kávét.
Angie előtt ülő fiúé
Lily előtt ülő fiúé
A srácok csöndesen elkezdték szürcsölgetni italaikat.
- Meséljetek magatokról, hogy kerültetek Londonba? - kérdezte nővérem előtt ülő srác.
- Nagy álmunk volt hogy eljussunk ide és végre sikerült ezt kivitelezni. Nem csak a várost szerettük volna látni hanem a kedvenc bandánkat a One Direction-t. De mivel elhagytuk a bőröndjeinket így muszáj lesz holnap haza mennünk és addig se tudjuk hol fogjuk tölteni az éjszakát. - fejezte be nővérem a monológját.
A két srác hirtelen összenézett és valamiért bólintottak. Én nem értettem és tesóm arcáról is sütött a döbbenet.
- Hát csajok asszem meg kell tudjatok valamit. - mondta az előttem üllő és letolta fejéről a kapucnit.
Sziasztok új blogot kezdtünk, barátnőmmel. Remélem tetszeni fog a történet és olvasni fogjátok. A trailer videóra és a fejlécre nem sokára számítsatok is!!!
Puszi: Lily és Angie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése